Első fejezet - Lebukás

Első fejezet

Lebukás

- Loki, ha jól értettem, akkor szeretne csatlakozni a testvéréhez és a Bosszúállókhoz Szövetségéhez, hogy megvédelmezze a Földet minden ellene érkező támadás ellen?

- Így igaz. – bólintott Loki, arcáról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni. Tony jelentőségteljesen felnevetett, amiről mindenki igyekezett nem tudomást venni, ám láttam, hogy Loki arca megfeszült.

- Azért azzal gondolom tisztában van, hogy nagyon nehéz ezt elhinnünk azok után, amit majd’ egy évvel ezelőtt itt művelt. Akkor még Maga akarta uralma alá hajtani a Földet. Most pedig a védelmére kelne? Beláthatja, hogy ez igen furcsa. – Nézett vele farkasszemet Fury igazgató, egyetlen szemével. Tudtam, hogy Loki fel volt készülve az ilyen és ehhez hasonló, igencsak jogosnak mondható kérdésekre.

- Nem tudom semmissé tenni azt, ami a múltban volt és nem is akarom. – hangzott az arrogáns válasz. – Egy új kezdetet ajánlok. Barátságot, ha úgy tetszik. – folytatta. – Visszatértem Asgardba, megbékültem a családommal, a bátyámmal. – mondta kínos lassúsággal, nem tudom csak én éreztem-e úgy, hogy közben csikorognak a fogai – Most szeretnék a Földdel is békét kötni. – szavai hallatán nagy tanácstalanság lett úrrá a teremben. A Szövetség tagjai kételkedve néztek egymásra, aztán tanácstalanul Fury igazgatóra, aki pedig idegesen kezdte körbe járni az asztalt. Tony Stark éppen tollakból épített tornyot, láthatóan nem igazán izgatták őt fel az események.

Én igyekeztem olyan apróra összehúzni magamat, amilyen apróra csak lehet. Csak néha tekintettem fel, hogy lássam a többiek reakcióját, de igazából ott sem voltam. Annyi gondolat járt keresztül-kasul a fejemben, hogy mindezek mellett a gondolat, hogy Loki csatlakozni szeretne a szövetséghez, már igazán apróságnak tűnt. Ám ekkor hirtelen valami az agyamba villant.

- Talán nem lenne jó ötlet. – szólaltam meg halkan, a hirtelen beállt csendben mégis olyan hangosnak tetszett, mint a fegyverropogás. – Talán nem lenne jó ötlet, ha Loki csatlakozna a Szövetséghez. A Bosszúállók a S.H.I.E.L.D. ellenőrzése alatt működnek, a cég pedig igen sok ügynökét veszítette el az egy évvel ezelőtti események miatt. Félek, ezt a szakadékot nem lehet semmivel sem áthidalni. Ez mindig fájó pont lenne. Ha nincs bizalom, akkor nincs mire alapozni. – daráltam le gyorsan, miközben fel sem néztem.

- Akkor ezt meg is beszéltük, örülök, hogy találkoztunk! – pattant fel Tony a székből és már indult is volna az ajtó felé.

- Üljön vissza Stark! – hallatszott Fury mennydörgő hangja. – Még nem végeztünk. – utasította rendre, majd felém fordult. – Meglep, hogy ezt mondja. Egészen idáig pont ellentétes véleményen volt. – úgy éreztem, megnyílik alattam a föld.

Amikor megtudtam, hogy Loki is szeretne csatlakozni a Szövetséghez, semmi akadályát nem láttam a dolognak. Persze a tagok, akik végig csinálták a New York-i eseményeket, részletes beszámolót adtak Lokiról, a módszereiről, az aljasságáról, de másik oldalról ott volt Thor, a testvére, akit nagyon megkedveltem és aki a bizalmába avatott. Sok mindent megosztott velem Lokival kapcsolatban, talán pont azért, mert én nem voltam tele negatív tapasztalatokkal a testvérével kapcsolatban úgy, mint a Szövetség és a S.H.I.E.L.D. többi tagjai. Tudtam jól, hogy mennyire a szívén viseli testvére ügyét, hiszen Önmagát okolja azért, mert Loki ilyen rossz útra tévedt. Azon van, hogy megadja neki mindazt a testvéri szeretetet, bizalmat, törődést, ami meggyógyíthatja Loki szívét. Én pedig mélységesen tiszteltem ezért. És ez volt az oka annak, amiért most nem tudtam a szemébe nézni. Tudtam jól, hogy most biztosan úgy érzi, mintha hátba támadtam volna. Azt hitte, hogy támogatni fogom Őt a szövetségben, hogy Loki kaphasson egy esélyt, erre én vagyok az egyetlen, aki nyíltan fel merte emelni szavát az Öccse ellen.

De nem tehettem mást. Nem engedhettem, hogy a közelemben legyen. Hogy megmaradjon köztünk ez a kapcsolat. Azt akartam, hogy menjen vissza Asgardba, hogy ez az egész múljon el, szakadjon el ez a kötelék, ami akaratom ellenére szövődött köztünk és amely félelemmel, fájdalommal és kétségekkel töltött el. Nem akartam még egyszer keresztül menni ezen. Nem akartam újra úgy érezni.

- Nos, megváltozott a véleményem. Sajnálom. – mondtam, miközben egy gombóc volt a torkomban. - Rosszul ítéltem meg a helyzetet.

- De miért? – nézett rám Thor, arcán láttam a csalódást. Nagyon fájt a szemébe néznem, mert tudtam, hogy mennyire bízott bennem. A gombóc egyre nagyobbra nőtt a torkomban.

- Nézze Thor, azt hiszem, mindnyájunknak vannak ellenérzései a dologgal kapcsolatban. – vette át a szót Steve Rogers, amiért őszintén hálás voltam neki.  – Értékeljük a gesztust, azt, hogy…hogy az Öccse szeretne békét kötni a Földdel. De attól tartok, az túl korai, hogy a Szövetség tagja legyen. Az ő múltjával…

- Igen, a múltam… - állt fel a székről Loki, majd ő is idegesen sétálni kezdett. – Ugye semmi más nem számít? Csak az, hogy ki voltam, hogy minek születtem… - keserűen elmosolyodott – mindig is a múlt árnyékában éltem. – fordult háttal mindenkinek. – Hát maradjon is így. – lassan úgy éreztem, hogy már levegőt sem kapok, fojtogattak a könnyek. – Te pedig bátyám, védelmezd tovább a hőn szeretett Földedet a „barátaiddal” – futtatta végig rajtunk a szemét, különös figyelmet szentelve nekem – akikben oly mélyen megbízol. Én visszamegyek Asgardba. – mondta és már az ajtó felé is vette az útját.

- Loki, várj! – kapta el a karját Thor.

- Ugyan mire várjak? Nem hallgatom ezt tovább.

- Elnézést, ha sikerült megbántanunk az érzékeny lelki világát. – mondta Tony. Ismertem már annyira, hogy tudjam, ezúttal már nem csak viccel. – Fogja magát, ide jön, mondván, hogy szeretné azokkal az emberekkel védelmezni a földet, akiket egy évvel ezelőtt minden létező módon megpróbált megölni. Arról már nem is beszélek, hogy hányszor járt sikerrel. Embereket ölt, most pedig arra kér minket, hogy bízzunk meg Magában? Semmit sem változott! Ugyanolyan arrogáns, magamutogató és… - Tony csak eddig jutott, mert a következő pillanatban Loki egy jól irányzott ütéssel a terem túlsó végébe irányította.

- Loki, ne! – hallottam Thor hangját, miközben a többiek fegyvert fogtak.

- Hagyják béként. Ez csak a mi ügyünk. Játsszuk le. – lépett oda Tony Lokihoz, testére éppen akkor kapcsolódott fel a fém páncél, amely Vasembert sebezhetetlenné tette.

- Stark! Állítsa le magát! Ha itt nekiáll lövöldözni, lezuhanunk! – kiáltott rá Fury.

- Oké. – sóhajtott Tony. – Akkor majd csak az összes többi cuccot használom! – majd neki indult. Steve és Natasha hiába próbálta visszatartani. A következő pillanatban Loki is kitépte magát Thor kezéből és Tony felé indult. Vasember első ütéseit minden akadály nélkül hárította, bár az ütésekben rengeteg erő volt, Loki, aki Asgardi Isten volt, egy macska ügyességével és gyorsaságával és persze nem kevés erővel volt megáldva. Láttam, hogy mind a ketten egyre jobban belelovallják magukat az értelmetlen küzdelembe, melynek végül Thor próbált véget vetni.

- Hagyd abba Loki! – ordított rá, majd elkapta az egyik kezét, minek köszönhetően testvére egy pillanatra rá figyelt, így Tony kihasználhatta az alkalmat egy igazi támadáshoz. Minden bizonnyal úgy gondolta, hogy most rövidre zárja ezt az intenzív véleménycserét, mert tenyere fényesen villant. Láttam, hogy Loki szeme szikrázik, ahogyan megpróbálja kiszabadítani magát testvére szorításából, fogalma sincs a rá leselkedő veszélyről.

Minden egy pillanat alatt történt. Rajtam végig áradt a már jól ismert bizsergés és vibrálás, az energiám megállíthatatlanul lendült előre. Ismét láttam lángoló, kék fényét, mely fél pillanat leforgása alatt újabb, erősebb pajzsot vont Loki köré. Vasember tenyere felvillant, az enyémek pedig előre lendültek. Éreztem a pajzson az ütést, és az Ő szemükkel láttam kékes kisülést, ahogyan a két energia összecsapott. De Loki sértetlen maradt.

Minden szem rám szegeződött, még Tony és Loki is elfelejtettek tovább harcolni. Láttam Fury, Bruce, Steve és a többiek meglepett arcát. Mind tudták, hogy mit jelent ez. Nem azért néztek így rám, ami történt…hanem akivel történt. Csak Thor és Loki pillantottak tanácstalanul hol rám, hogy pedig a Szövetség tagjaira.

- Az Őskövület? Ugye ez most csak vicc? – törte meg a csendet Tony.

Én nem szóltam semmit, csak sírva kimenekültem a teremből.