Prológus

Prológus

Hogy honnan ez a képesség? - Lehet, hogy soha nem fogom megtudni.

Áldás vagy átok? - Nos, pillanatnyilag az utóbbi felé hajlanék, de minden nap azért könyörgök, hogy ez változzon meg.

És hogy miről is van szó?

A testemet átjárja egy ismeretlen eredetű energia. Hideg, kék fénye a bensőmből fakad, majd a pórusaimon keresztül árad kifelé, körül öleli a testemet, egy pajzsot alkotva, amely olyan erős, hogy ellenáll még a legerősebb fegyvereknek- vagy testi erőnek is. Igen. Tudom, hogy sokan azt gondolják most, hogy milyen nagyszerű dolog ez, hiszen nem kell soha attól félnem, hogy a fejemre esik egy fél tégla és meghalok…vagy valami nem Földi eredetű életforma tör az életemre. De ez az egész nem ilyen egyszerű. Egyszer talán ilyen egyszerű volt, de aztán…

Amikor fény derült a képességemre, Nick Fury, a S.H.I.E.L.D. igazgatója keresett meg, hogy olyan munkát ajánljon, ahol szolgálhatom a hazámat, védelmezhetem az embereket, akik a bolygónkon élnek és kamatoztathatom a különleges képességemet. De én nem voltam harcos. Az én képességem inkább deffenzív hadviseléshez volt tökéletes, semmint támadáshoz. Egészen addig, amíg…

Az energiám egy új, eddig nem látott módon mutatkozott meg. Életre kelt a testemtől távol, az én bensőm táplálta a tüzét. Mint egy felhő, úgy fogott körbe egy másik embert, akaratomon kívül, saját döntése alapján. Az energia belőlem származik, én és ez a misztikus energia egyek vagyunk. Én nem tehetek az ő akarata ellenére, sem pedig fordítva. Furcsa szimbiózis a miénk. Így már ketten voltunk. Én és az a másik. Ez adott rá lehetőséget, hogy a képességemmel máshogyan is szolgálhassam a S.H.I.E.L.D.-et.

Egy pajzs lettem. Egy energiát termelő, másik emberi lénnyel szimbiózisban élő pajzs. Amíg ez a kék köd körül öleli őt, addig a védelmem alatt áll. Csak Ő egyedül. Senki más. A pajzsom őt is védi, ha harcra kerül a sor, akkor én hátulról tudom biztosítani számára a sebezhetetlenséget. De csak bizonyos távolságon belül. Kapcsolatunk nem csupán a fizikai energia-átvitelben merül ki. A pajzs annál erősebb, minél szorosabb kettőnk között a mentális kapcsolat. Látjuk-halljuk egymás gondolatait. Érezzük, amit a másik érez és érezzük egymást.

A távolság az, ami szétszakíthatja a kapcsolatot, vagy az, ha ellenségeink rájönnek, az energia belőlem fakad. Ha nem a harcost támadják, hanem azt, aki védi.

Az ellenség pedig mindig megtalálja az ember gyenge pontjait. MINDIG.

Olyan messzire került, ahol már nem érhettem el. Én pedig elveszítettem ŐT.