Második fejezet - A döntés

Második fejezet

A döntés

Összegubózva feküdtem az ágyamban, miközben folyamatosan azon járt az agyam, hogy vajon mi lesz ez után. Stark forrófejűségének hála, most már mindenki tudja a titkomat, mindenki tisztában van vele, hogy a különleges képességem feléledt és új alanyt talált. Senki nem tudhatta nálam jobban, hogy ez pontosan mit is jelent.

Bármennyire is nem akartam, mégis éreztem, ahogyan erősödik kettőnk között a kapcsolat. Éreztem a jelenlétét a hajón, tudtam, hogy nem ment vissza Asgardba, hogy még mindig itt van. Tisztában voltam vele, hogy nem bujkálhatok örökké. De rettegtem. Rettegéssel töltött el a tudat, hogy érzem őt. Egyszer, évekkel ezelőtt már megtapasztaltam, milyen is ez. Akkor új volt minden, különleges és csodálatos. De mostanra már sokkal inkább ijesztővé vált. Tudtam milyen elveszíteni magamból ezt az érzést, amikor megszűnik létezni.

De ami a leginkább megrémített, annak a tudata, hogy milyen együtt létezni ezzel a bizsergéssel. Amikor a végén már együtt gondolkodsz, együtt álmodsz és együtt lélegzel a másikkal. Bele látsz az agyába, a gondolataiba, ahogyan ő is a tiédbe.

A gondolat is félelemmel és kétségbeeséssel töltött el, hogy Loki és köztem ilyen kapcsolat alakuljon ki. Látni a gondolatait…a fájdalmát…a terveit…és hogy ő is lássa az enyémeket…A képességem egyik kulcsa a két fél közötti harmónia, megértés és együttműködés. Ezek közül egyiket sem tudtam volna Lokival elképzelni.

- Loree, tudom, hogy most minden bizonnyal nagyon zaklatott, de tudja, hogy beszélnünk kell. Kérem, jöjjön a Tanácsterembe, ott várjuk. – szólalt meg a kabinom rádióján keresztül Fury igazgató szokatlanul kedves hangja.

Megdörzsöltem az arcomat, majd egy nagyot sóhajtottam. Tudtam, hogy az a döntés, amit ma hozunk, örökre kihatással lesz az életemre. És egy másik ember életére is.

- Ember?...Isten… - mormogtam magam elé, majd kiültem az ágy szélére. Ránéztem az órára. Két óra telt el azóta, hogy hisztérikusan a kabinomba zárkóztam. Egy kicsit megmostam az arcomat, majd kiléptem szobám ajtaján. Miközben a Tanácsterem felé haladtam, próbáltam nem a múltra gondolni és nem a jövőre. Ám ez sem jelentett könnyebbséget. A jelen éppen olyan aggasztó volt.

 - Az Ő döntése. Rajta múlik minden. Ha ő nem… - Fury igazgató elharapta a mondat végét, amikor meglátta, hogy belépek az ajtón. – Loree, örülök, hogy csatlakozik hozzánk. Foglaljon helyet. – mondta kedvesen.

Én helyet foglaltam, miközben igyekeztem senkire sem nézni. Aztán kínos csend telepedett a társaságra. A bensőm bizsergett, éreztem, ahogyan az érzés lassan kiárad a bőrömön keresztül. Annyira felkavaró volt újra ezt érezni. Egyre erősebb volt ez az érzés, mert Ő a közelemben volt…és éreztem, hogy engem néz…méreget. Eddig bele sem gondoltam abba, hogy vajon ő mit érezhet. Egyik pillanatban még az egyik volt ellensége akarja eltángálni, a másik pillanatban pedig egy eddig ismeretlen lány egy számára láthatatlan energia pajzzsal óvja meg…Minden bizonnyal felteszi magának azt a kérdést, amit itt mindenki azonnal feltett magának. „Miért pont ő?”

- Nem tudom. – szólaltam meg hirtelen, mintha mindenki kérdésére egyszerre akarnék válaszolni. – Mert ugye ez a fő kérdés? Hogy miért pont ő? Miért Loki? – néztem végig rajtuk. – Nem tudom. De ezzel mindannyian tisztában vannak. Nem én választok. Egyszerűen csak megtörténik.

- Senki nem is hibáztatja Magát. – mondta Amerika Kapitány.

- Hibáztatja? Ezt most úgy mondja, mintha valami baklövés lenne az, hogy Lokit választotta. – nehezményezte Thor.

- Nem úgy értettem. – próbált mentegetőzni Steve.

- Uraim, ezen már túl vagyunk. De úgy gondolom, Loree-val is meg kell osztanunk a dologgal kapcsolatos reményeinket illetve aggályainkat. – vette át a szót Nick Fury. – Remélem nem bánja, de meséltem Thornak és Lokinak a képességéről, arról, hogy miben is áll ez a…kapcsolat. – nézett rám fél szemével. – Azt is tudják, hogy a múltban a S.H.I.E.L.D. már tudta kamatoztatni az Ön eme képességét. – éreztem, hogy gombóc nő a torkomban. – De ez a helyzet most kicsit más. Kíváncsiak vagyunk az Ön véleményére is. – immáron minden szem rám szegeződött, én pedig tudtam, hogy már nem játszhatom ezt tovább. Beszélnem kell vele…beszélnem kell hozzá.

- Nos, a kapcsolat már létre jött és él. – néztem fel egy nagy levegővétel után. – A pajzs működik. De nem tökéletes. Hogy tökéletesen tudjunk működni, ahhoz…ahhoz még nagyon sok munkára van szükség, mert…

- Na álljunk meg egy szóra! – szólt közbe Tony. – Most már arról beszélünk, hogy mit kell tennünk azért, hogy tökéletesen működjön ez a…”kapcsolat”? Én azt hittem, azt beszéljük meg, hogy egyáltalán legyen-e kapcsolat!

- Lehet, hogy nem véletlen, hogy ez az ismeretlen energia pont Lokit választotta. Akkor viszont nem szabad elszalasztani a lehetőséget. – vélte Bruce Banner a maga tudományos módján.

- Na igen, persze, ez is lehetséges. Vagy pedig még nagyobb hatalmat adunk egy Önimádó, lelki sérült Istennek a kezébe, aki el akarta pusztítani a Földet! – Stark mindig is arról volt híres, hogy ami a szívén, az a száján.

- Vigyázz arra, hogy mit mondasz! – nyújtotta kezét Thor fenyegetően Tony felé.

- Na álljunk meg! – szóltam közbe – Nem fogom hagyni, hogy a fejünk fölött eldöntsék, hogy mi legyen és mi ne legyen. Fogalmuk sincs, hogy ez milyen érzés! Hogy ez milyen erő! Mégis döntenének felette!

- Nem az erő a kérdéses, hanem az, aki a védelme alatt áll. – vetette közbe Romanoff ügynök.

- Igen, tudom. – a pillantásom végig siklott az asztalon, majd megállapodott pajzsom haszonélvezőjén. – Loki, Ön mit szól ehhez az egészhez? – nehéz volt vele farkasszemet néznem, zavarba ejtett a pillantása és a bizsergés, amit a bőrömön éreztem.

- Ezért akarta, hogy távol maradjak? Hogy ne csatlakozzak a Szövetséghez? – kérdezte lágy, ám mégis kimért, mély hangján.

- Ne haragudjon…nagyon megijedtem…nem várom el, hogy megértse, milyen érzés ez. – én magam is meglepődtem rajta, hogy mennyire nyíltan tudok vele beszélni, még a többiek jelenlétében is. – Akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak.

- És most? Még most is fél? – hangja halk volt, szinte suttogott. Valahogy úgy éreztem, mintha a világ megszűnt volna kettőnk körül. Csak a szemeit láttam, az arcát, ahogyan az enyémet kutatja válaszok után. Egy nagyot nyeltem és próbáltam túllépni kétségeimen.

- Kell félnem? – kérdeztem remegő hangon, mire ő elmosolyodott, de nem tudtam volna megmondani, hogy mi is jár a fejében. Megpróbáltam rá koncentrálni, bele látni a fejébe, de a kapcsolatunk még túl gyenge volt ehhez. A tudata nem engedte be az enyémet. – Remélem, azt tudja, hogy ha úgy döntünk, hogy…hogy megpróbáljuk, akkor…akkor az azt jelenti, hogy egy csapatként kell működnünk. Tudnunk kell egymás érzéseiről és gondolatairól, hogy minél erősebb lehessen köztünk a…a kapcsolat…és a pajzs. – próbáltam előre vetíteni a elkövetkezendőket. – Ha ezt nem tudja vállalni, akkor felesleges az egész. Az, ami az előbb történt…az nem elég. Meg tudtam védeni, mert egy szobában voltunk, de ennyi. Ha egy fal lett volna köztünk, már valószínűleg nem működött volna így a dolog. Ez csak egy alap, amit fejleszteni kell. Az a kérdés, hogy hajlandó- és képes-e arra, hogy ezt megtegye. – tettem fel a döntő kérdést. Néhány másodperces csönd ereszkedett ránk, Loki egy pillanatra eleresztette pillantásomat és a kezeit kezdte tanulmányozni. Majd ismét felnézett.

- Isten vagyok. Nincs olyan, amit ne tudnék megtenni.

- Lehet, hogy pont ebből az Isteni Öntudatából kell majd lejjebb adnia. – válaszoltam azonnal. – De akkor gondolom ez sem okoz majd nehézséget. – mosolyogtam rá kissé idegesen. – Igazgató, azt hiszem, ezzel le is zárhatjuk a vitát. Ha Loki így bele megy a dologba, akkor nem hinném, hogy hátsó szándékai lennének. Nem tudná őket titokban tartani.

Fury igazgató körbe nézett a Teremben, úgy látszott, ha szavaim nem is győzték meg a Bosszúállókat és a S.H.I.E.L.D.-et, talán arra elég volt, hogy egy esélyt kapjunk.

- Hát jól van, legyen. Holnap kezdjék el a foglalkozásokat. Minden este írásos jelentést kérek az eredményekről. – nézett a szemembe. Tudtam, hogy komolyan gondolja, aggályai nem múltak el.

- Értettem. – bólintottam.

- Akkor be is rekeszthetjük a tanácskozást. Már úgyis későre jár. – bontott asztalt Fury igazgató.

- Köszönöm Neked. – lépett oda hozzám Thor.

- Ne köszönd. Mondtam, hogy nem én választottam Őt.

- Nem is azért vagyok hálás. Hanem, hogy esélyt adsz neki, és ennek a…ennek a dolognak kettőtök között. – mondta és rám mosolygott.

- Azt hiszem…azt hiszem, mindenkinek jár egy második esély. – lehajtottam a fejemet és arra gondoltam, hogy talán még nekem is… - Akkor holnap találkozunk. – szóltam oda Lokinak, mire ő fejével biccentett, majd elindultam az ajtó felé.

- Loree és Loki…mint valami rossz gyerek képregény… - hallottam Tony morgását a hátam mögül.

- Most már nem Loree, Mr. Stark. – javította ki Coulson ügynök – Az Őrangyal visszatért!